A mai nap is teljesen úgy indult, mint egy átlagos szombati nap. Reggel fodrásznál voltam, majd Luca, aki 10 éves korom óta a legjobb barátnőm, átjött. Meg kell hagyni mióta befejezte a gimit és Pestre költözött az eddig sem túl izgalmas életem még unalmasabbá vált. Ez rádöbbentett arra a rémisztő tényre, hogy nem lennének barátaim? Valahogy úgy érzem teljesen egyedül vagyok. Anyám nem ért meg, a tesóimmal pedig állandó harcban állok valamiért... Mi van ha én is olyan leszek, mint az amerikai filmekben a nénik, akik magányosan vagy harminc macskával halnak meg?Tulajdonképpen meg is érdemelném. A lányoknak, akik elméletileg a legjobb barátnőim, folyton hazudok. Nem szívesen teszem, de az ő szerelmi életük olyan izgalmas az enyém meg... Miről is beszélek? Nekem nincs olyanom..

Na tehát az egész úgy kezdődött, hogy nyáron lementem a Balatonra melózni. A munkahelyemről kirúgtak egy hét után, ami miatt nagyon bepánikoltam. És nem amiatt, hogy nem lesz a nyárra munkám, hanem azért, mert haza kellett volna mennem,amit meg nem szerettem volna. Így felhívtam az összes munkalehetőséget, amit a neten találtam. Végül csak az egyik vette fel így kötöttem ki Zamárdiban.

 

Megosztás a facebookon